2008. március 31., hétfő

HUF hétvége

3 megjegyzés
Szombaton társulatunknak promóciós, érted promóciós fellépése volt a Nyugati-téren. 13:00-ra voltunk kiírva, az előttünk lévő fellépő végzett olyan 12:40 körül, de mi nem kezdhettük volna előbb, ááá. Akkor még talán 10 ember meg nézett volna minket. Így 3, azaz 3 néző előtt felléptünk, ebből 1 a FeÁ anyukája volt (ezúton is köszönjük neki). Előadás közben FeÁ egy csövestől ennyit hallott: "Ez kurva szar". Vélhetőleg ezt a darabunkra mondotta volt. A végén odajött hozzánk egy csövinéni, hogy őt lenyűgöztük. Nagyon aranyos volt, de legalább annyira büdös is.
Este elmentünk "fáklyázni" Sacival és Bálinttal. Kábé ennyit erről a programmról.
Vasárnap volt a nagy fellépésünk. A millenárisra negyed hatra érkeztem köbö a Szerájból (azt hiszem úgy hívják). Ott várt már a Fekete és az Unyi család, meg jó pár ember (és igen, ezúton nekik is köszönöm). A fellépés jól sikerült, mondjuk azt. Utána Matyiékat is megnéztük, ezt a mondatot mindenki érdekében befejezem.


csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 29., szombat

Érzelem

0 megjegyzés
Na mert kérték. Kedves vagyok teljesítek. Persze, hogy lányok kérték, valaki komolyan, valaki nem, valaki behatározhatatlanul.
Teljesítés: igen, van barátnőm. Üt-ver, én meg nem figyelek rá. Harmónikus a kapcsolatunk. Úgy áramlanak érzelmek oda-vissza köztünk, mint hír a madáchban. Semmi baj. Érzelem.


csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 27., csütörtök

Sok dolog

2 megjegyzés
Rég volt szerencsém hozzátok, ez az én hibám.
Még régebben voltam két osztály partyn is: 10.a (ez lenne az én osztályom, sőt az is-CD fű), 9.a (így is lehet mulatni-nem tudom a hely nevét). Szombaton láttam testemvérét fellépni, A lovakat lelövik ugye? c. darabban. A darab maga jó lett volna, ha jobb a rendezés. Dávid azért jól tolta. Azon a napon haza éjjeliztem, mert még voltam "moziban" (ez csak kamu, nem voltam ott) is.
Vasárnap Balcsiztunk, de a szar időre tekintettel hazajöttünk még az nap.
Hétfőn tengtem-lengtem, voltam moziban (de most tényleg) megnéztem a Szerelem a kolera idején-t. A végén volt valami hatással rám, de után már semmi. El kellene olvasnom, nem gondoljátok?
Kedden voltam Szimplában meg Burger Kingben, és megírtam a német nyelvvizsgaelőkészító szintfelmérőjét, jajjj.
Szerda-csütörtök: HUF tábor volt Etyeken. Zenéltünk, próbáltunk, ettünk, aludtunk, zenéltünk, próbáltunk, ettünk, eljöttünk.


csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 17., hétfő

Ettől még nem

4 megjegyzés
Igen, ilyen sűrün már rég írtam, de sebaj.
Első apropó: hazajött egy kis időre Wittmann barátunk Angliából, és ennek alkalmából (vagy valamiért) meghívott minket egy kis összeröffenésre. Történt mindez március 15-én, és ahogy sajnos várható volt, a városban rohadt nagy káosz volt. Blahán nem állt meg metro, de végül a leghülyébb módon eljutottam a Bosnyákra, aztán onnan már együtt mentünk Freunddal, Danival és Lilivel. Elég hamar bepunnyattunk, Wityó kétszer látta a sonkát. Ennyi.

The Bucket List:
Annyira szánalmas a magyar címe, hogy inkább le se írom (A bakancs lista). Jack Nicholson és Morgan Freeman menti meg a filmet, egy laza alakítást hoznak (náluk az is feledhetetlen). A mondanivaló már elcsépelt (a pénz nem minden), igaz attól még lehetett volna jobb. De nem volt jobb, de azért közepesnél jobb. 6-os.


csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 15., szombat

Cult

2 megjegyzés
Ezt a magyar dolgot ma is elmondhatnám talán. Érdekesen vagyunk "magyarok", már aki az. Sebaj.

Rájöttem, hogy én nagyrészt magyar zenét hallgatok (talán akkor mégis az vagyok?): Kispál és a borz, Quimby, 30y, Anima Sound System, Amorf ördögök, Erik Sumo Band, Hiperkarma stb. Egy 2004-es Kispálos-PeCsás plakáton láttam, hogy az előzenekarok Csá Misi! és Zuboly. Igazából leszartam akkor, hogy kik ők.
Valamikor mostanság szólt nekem FeÁ, hogy töltsek le Csá Misi!-t, mert az milyen jó. És tényleg. Nem mondanám, hogy változatos egy zene, de a szöveg és az egész hangulata kárpótol mindent. Jó kis muzsika.
A héten pedig kaptam egy kedves ismerősömtől egy Zuboly számot, majd (mivel nagyon tetszett) vadul elkezdtem keresni a YouTube-on videókat róluk. Eszméletlen zenét játszanak, olyan számokat raknak néhol össze, amikről az ember nem is sejtené, hogy azok teljesen összeillenek. A népzenei motívumok és a beatbox lehető legjobb keveréke.

Pánik:
Igen megnéztem Till Attila első filmjét. Túl vállalta magát a srác, de tehetsége így is megmutatkozott, olykor remek dramaturgiai elemek jelennek meg a filmben, de mint mondottam volt, eltűnnek egy kicsit ezek a nagy rengetegben. Sebaj Kőbányán is forgatták, rossz már nem lehet.

csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 11., kedd

On A38

0 megjegyzés

2008. március 9., vasárnap

Magyarország 2008

3 megjegyzés
Annyira elkeserít ez az egész. Annyira nem értem ki mit gondol. Egy országról beszélünk, ezt nem lehet csak így (megúszni).
Nincs miért a politika miatt magyarnak éreznem magam. Persze a művészetek, a sport, a tudomány és még jó pár esemény, cselekedet, eredményből fakadóan szeretek az lenni, de amit odafent csinálnak az teljesen elszomorító. Arról nem is beszélve, hogy mit csináltatnak velünk. Kár, nagyon kár.


csók a blogolvasó szemetekre

2008. március 7., péntek

A hetedik

0 megjegyzés

2008. március 1., szombat

Muszáj volt

3 megjegyzés
Igen, bepótolom a lemaradásomat filmügyileg.

Juno:
Olvastam erről mindent: tinivígjáték, dráma, dráma-vígjáték stb. Én inkább (ha lehet ilyet) egyszerűen csak optimista filmnek nevezném. Az egész alkotás humorát leginkább a Gilmore Girls c. sorozatéhoz tudnám hasinlítani, de természetesen ez a film sokkal komolyabb annál. A témáját tekintve mindenképp: egy tizenhat éves lány váratlanul teherbe esik, de nem rémül meg, rögtön keres egy családot ahová örökbe adhatná gyermekét. A többit nem mondem el, nézzétek meg. Tízből kilencet adnék rá, mert talán az egész film hibátlan.

The Science of Sleep:
Szívesen belenéznék Michael Gondry fejébe, mik zajlanak ott le. Ez a filmje körülbelül ugyanazt a szintet hozza, mint előző munkája (Eternal Sunshine of Spotless Mind). Remek rendezői megoldások, hatalmas fantázia, nem egy könnyű darab.
Főhösünk nem tud különbséget tenni álom és valóság között. A történet lényege nagyjából ez, ezt is nézzétek meg.

Ed Wood:
Örültem ennek a filmnek, mivel nem szeretem túlzottan Tim Burton-t, de ez a filmje nagyon jól sikerült.
Ed Wood a világ legroszabb filmrendezője. Küszködéseit nézhetjük végig, hogy teremt meg egy filmet.
Johnny Depp alakítása rendkívüli, és talán az összes színészt is kiemelhetném, mert mindenki úgy játszik, ahogy (szerintem) egy Ed Wood filmben kell. Remek emléket állít Hollywood hőskorának és Lugosi Bélának.


csók a blogolvasó szemetekre