2010. december 31., péntek

Az év száma

0 megjegyzés


És ezzel kívánok mindenkinek boldog új évet én!


csók a blogolvasó szemetekre

Az év csaja

0 megjegyzés
Itt kérem szépen címvédés történt.
Kisujjból kirázta az ELTE-szabadbölcsészet felvételt, kurvajó fényképezőgépet kapott karácsonyra, felső angol nyelvvizsgát tolt, van stabil munkája, eszetlen jól néz ki, mi kell még?Semmi.
Az év csaja idén is Gyöngy Orsolya!

csók a blogolvasó szemetekre

2010. december 29., szerda

Az év csávója

0 megjegyzés
Az érettségi eredmény okozta apátiából gyorsan felébredt, és jövőjébe vasul beletörődött: Esztergomba költözik.
Gondolta megmutatja abban a városban is ki a magyarok istene. Miután ez megtette, bele is szeretett az ott létbe, a koliba, az egészbe. Leszarta, hogy csajokat ujjaznak a szomszéd ágyba, hogy egymást köpködik a szomszéd szobába, boldog lett. Ezek után még be is lógatta egy csajnak, ha értitek mire gondolok. És nem elég, hogy úgy bánt ezzel a csajjal, mint, ahogy a csajok megérdemlik, még bele is szeretett a kurvaanyja... Nagyon keményen tolja az ipart.
Mit neki feloszló zenekar, mit neki no sítábor. Még mindig a régi.
Ez a leírás az ismerőseim közül kábé 20-25 srácra igaz, de azért leszűkítem a kört: Unyi Bálint az év csávója.


csók a blogolvasó szemetekre

2010. december 28., kedd

Az év filmje

0 megjegyzés
Nagyjából egy éve vártam. Talán az év előzetese is ehhez a filmhez kapcsolódik, megnéztem vagy húszszor. 
Nem az Inception. Ha az Inception a 2010-es év filmes 10-es skálán tízes, akkor ez nagyjából 32-es. 
Darren Aronofsky-Black Swan c. filmje az.
Hatalmas túlzással a Billy Elliot és a Kontroll keveréke (csak vicc), A Wrestler lány verziója (csak vicc).
Az év filmje (nem vicc).




csók a blogolvasó szemetekre

2010. december 27., hétfő

Az év utazása

0 megjegyzés
Fel kell vágni: voltam idén Franciaországban, Csehországban, átutazóban Szerbiában, Macedóniában, Ausztriában és Olaszországban, de mégis a legjobb Görögországban volt (igazából ebben a mondatban semmi nem zár ki semmit...).
Az egész onnan indult, hogy suli közben beszéltük, hogy kéne tolni spanokkal nyaralást. Ági ajánlotta fel, hogy az általa jól ismert utazási irodával menjünk az általa jól ismert görög faluba, Vrasnába. Eleinte Solyával, Bálinttal, Ágival, Feával mentünk volna (Orsi miatt többesszám persze). Sajnos Solya és Bálint diszkvalifikálta magát, tehát maradt a Négyes Bulifogat.
Az utat szépen kedvesen befizettük, mindenki boldog volt és izgatott. Ez az állapot egészen az utazás előtt másfél héttelig eltartott. Jött a húsbavágó valóság: mivel olyan sokan lemondták az utat, át kell tenni minket egy másik utazási irodához, ami egy másik faluba szervezi az utat, és máskor. Nagy nehezen megemésztettük a veszteségeket (egyébként épp Telkibányára menet tudtuk meg). Eltöltöttünk pár napot Bányán és mivel később indultunk, balcsira is leugrottunk kicsit (gyenge).
Végül elérkezett az utazás napja. Engem jó testvérem vitt ki a busz elé. Várt ránk nagyjából egy napnyi busz út, de szartuk le, mert vad arcok voltunk/vagyunk.
Mikor megérkeztünk kicsit elszomorodtunk a koszos tengerpart és a rossz idő miatt, de amikor lementünk a partra, onnantól kezdve egy 10 napos dolcsevítá vette kezdetét. Bármikor kelés, magyar módra euro szórás, bármi kaja vevés, bármennyi napozás, bármennyi úszkálás, fagyizás, sétálás a sétányon, a szomszéd faluba áttaxizás (meg persze vissza) mindennap, Thesszalonikiba vonatozás, Real mez vevés, minden ami a rosszcsont gyerekek paradicsomában elképzelhető...
Jó volt Platamonas, nagyon jó!


csók a blogolvasó szemetekre

Kiskarácsonynagykarácsony

0 megjegyzés
Négy könyv (egy már meg volt), egy kardigán, egy teázó-szett, egy tisztálkodó-szett, egy bögre, egy DVD, egy boxer, csoki, egy after shave, egy kesztyű, egy társas játék, egy sör és 20 000 HUF. Ezeket kaptam Jézustól idén.
Jók ezek, mindegyik tetszik. 
Az első nap a szokásosan telt. Legalábbis másodszor telt pont így. Délelőtti készülődés, fa csinálás, sütés, főzés, mindenféle. Estefelé jön a Nagyi, sütizés, várás Jézusra, ajándékozás. Evés: szokásos menüvel. Ez halászlevet, szilvalevest, pulykát és valami desszertet jelent. A desszertet idén Orsikáék szolgáltatták a gesztenyés sütivel.
Második nap először voltam karácsony napján, az először itthon karácsonyozó Orsiéknál. Ott kaptam a már említett kesztyűt, ami ihaj meleg. Ott volt Orsi féltestvére és két fia is Bambika (akit már mondtam, hogy szeretek) és Bence (aki 20 naposan már nagyon aranyoska). Jót játszottunk Bambival, jót ettem, jó volt ott a karácsony. Este operába mentünk szűk családdal. Bohémélet. Az az egy pozitívum, hogy a tavalyi operanézőhuszonötödike után idén is láttam egy tényleg világsztárt, Rost Andreát (tavaly Miklósa Erika volt). Szerintem uncsiiii.
Ma pedig, a harmadik napon, a szintén rutin-szerű látogatás nagymamám második férjének előző házasságából származó fiánnál. Ott kaptam a csokit, az egyik könyvet, a bögrét és az after-shave-et. Ott is volt lurkó, Domos, aki 5 és fél éves, illetve a visszahúzódó, ám de aranyos Szonja.
Valójában a karácsony nekünk négy napos volt, hiszem 23-án elkezdtünk ünnepelni Orsival. Tőle kaptam a kardigánt, a boxert és a Rosszcsont Peti gazdag lesz című könyvet. Hihi.
Utólag is boldog karácsonyt, na!


csók a blogolvasó szemetekre

2010. december 26., vasárnap

Az év csalódása

0 megjegyzés
Kár, de kettő is volt.
Első: az idei foci VB. Egy olyan csapat nyert, amelyik Svájctól kiakapott, és mind a hét meccse dögunalom volt. Ráadásul teljes dilemmába sodortak, hisz Sergio Ramosnak, Xabi Alonsonak, Casillasnak, Arbeloanak, Albiolnak tudtam örülni, de hogy az elődöntőt és a döntőt Puyolok meg Iniesták döntsék el... A német, ghánai uruguayi trió volt, amelyik teljesítmény alapján megérdemelte volt az első helyet. Öröm az ürömben: az olaszok már a csoportkörben kiestek, az argentinok pedig négynullás alázást kaptak a németektől.
Második: felvételis mizéria. Nyilván nem tanultam sokat érettségire, de nem is a pontok alapján számoló sulikat sajnálom. Mondjuk egy BKF kameramanra beférhettem volna, de szar volt minden e körül. A tájékoztatás, a figyelmességem...Mindegy.


csók a blogolvasó szemetekre

2010. december 11., szombat

Olajos vasak

0 megjegyzés
Újra munkába állt Péter.
Mostmár sokkal konkrétabb célokkal teszem mindezt, hiszen édesanyám, azt mondta, hogy sítáborba csak úgy mehetek, hogy kifizetem a felét a kőőcséégnek. Szóval vadul dolgoznom kell, a legszarabb munkát is elvégzem.
Neten is jelentkeztem egy csomó mindenre, de az én eszetlen jó diákszövetkezetemtől kaptam csak állás megint. Nem is akárhol. Szokásukhoz híven kintaszarban találtak nékem munkát, a tizennyóc kerben. Nem is akármit. Vascsöveket kellett megtisztítani a rozsdától és az olajtól egy erre kifejlesztett csiszológéppel. Nem is az, hogy fárasztó a pakolás meg a tisztítás, csak nem volt jó végig állni 500-as órabérért.Volt, aki már hatodszor ment oda dolgozni...Meghagyom ezt neki. Dolgozni muszáj.




csók a blogolvasó szemetekre