2010. július 31., szombat

Grísz

1 megjegyzés
Július 18-29 Görögország.
A buszhoz nagynehezen ki tudott vinni tesóm, aztán értelemszerűen busszal indultunk el a kb egy napos útra. A jóhangulatról a véget nem érő Abba és Neoton Família válogatás, illetve a '90-es évek retro vállogatás gondoskodott. Útközben Kecskeméten és Szegeden vettünk fel utasokat, és meg sem álltunk Hellászig, vagy meddig. Az első körülnézés lehangoló volt. Viszonylag piszkos strand, csúnya hullámok, borús ég. Aztán mikor 4 óra várakozás után átvehettük a szobát, majd lementünk a strandra, már minden jobbnak tűnt, mert az is volt. A bolt közvetlen a szállás alatt volt, szóval azzal nem volt para, volt fali venitllátorunk, szóval azzal sem volt para.
Első 3 nap strandoltunk, kétszer Platamonasban, egyszer a szomszédos Nei Poriban. Negyed nap elvonatoztunk Thesszalonikibe, ahol megvette mindenki a maga Vogue-ját és Real-os mezét. Aztán majdhogynem végig strandi-time, kivétel uccsó előtti nap, amikor is az időjárás nem mellénk állt, így inkább megnéztük a helyi várat, ami nem szégyen.
Láttuk mindennap az Olympos hegyét (tényleg valami isteni cucc), Sokratis volt a taxisunk, aki vagy vak, vagy magyar, vagy nincs lába... Jó volt mind a négyünknek jeeee!


csók a blogolvasó szemetekre

2010. július 16., péntek

Baller

1 megjegyzés
Idei nyár kötelező Balatonja is metgvolt, de még lehet, hogy lesz.
Orsival mentünk le kedden. Első nap sok sétálgatás után kénytelenek voltunk kifizetni a 700 HUF/fő strandjegyet. Ez az ár csökkent a következő két napi belógás és egy strandbüfében lopott pogácsa révén. Minden este lementünk sétálni a mólóra, kétszer ott is pizzáztunk, szóval dolcse vítá meg minden.
A második nap átmentünk Almádiba, ahol Bálint és becses családja várt minket. Belógattak minket a strandra, ott meghívtak mindenre, eltartottak, jó volt. Bálint nálunk aludt aznap este.
A tavalyi kötelezők közül csak Aradszky urat láttuk idén is... JÓ VOLT!!!


csók a blogolvasó szemetekre

2010. július 12., hétfő

Vidék

0 megjegyzés
Július 3-án elindultam életem utolsó hivatalos gólyatáborába. Bár ez hülyeség, de ezt írtam. Összeszedtem a gólyákat, majd levittem busszal (nyilván egyedül) őket nyírjesre. A GT programok zavartalaunl teltek, semmi különös eset nem történt, a gólyák között nem volt egy Dacó vagy egy Jelinek Márk, ami persze nem is baj. Az egyetlen említésre méltó esemény Feá nevéhez fűződik. Ő ugyanis az uccsó estére jött le VOLT miatt. Kitaláltuk, hogy a forgószínpadon 1perces színházat csinálunk Bálinttal hármasban. Ez jól is indult, de ekkor Feá átütött egy kurva nagy üveglapot, ami felszabdalta jobb kezét. Bementünk a kórházba, aztán még este vissza. Leginkább erre fogok emlékezni ebből a GT-ből.
GT-ből hazautazásom után mentünk Orsival Telkibányára, hogy ott majd örvendjünk nagyszülei 50. házassági évfordulójának. Amíg ez a nap eljött, addig bújócskáztunk, strandoltunk, bemutatkoztam, megismerkedtem, buliztunk-ittunk, ettünk, jól éreztük magunkat na. Az ünnepség két részből állt: a számomra kedvezőtlenebb református istvántiszteletből (persze nem bánom, mert érdekes volt) és az ünnepi ebédből. A falu és az emberek nagyszerűek, a búcsú könnyes volt...


csók a blogolvasó szemetekre