Július 3-án elindultam életem utolsó hivatalos gólyatáborába. Bár ez hülyeség, de ezt írtam. Összeszedtem a gólyákat, majd levittem busszal (nyilván egyedül) őket nyírjesre. A GT programok zavartalaunl teltek, semmi különös eset nem történt, a gólyák között nem volt egy Dacó vagy egy Jelinek Márk, ami persze nem is baj. Az egyetlen említésre méltó esemény Feá nevéhez fűződik. Ő ugyanis az uccsó estére jött le VOLT miatt. Kitaláltuk, hogy a forgószínpadon 1perces színházat csinálunk Bálinttal hármasban. Ez jól is indult, de ekkor Feá átütött egy kurva nagy üveglapot, ami felszabdalta jobb kezét. Bementünk a kórházba, aztán még este vissza. Leginkább erre fogok emlékezni ebből a GT-ből.GT-ből hazautazásom után mentünk Orsival Telkibányára, hogy ott majd örvendjünk nagyszülei 50. házassági évfordulójának. Amíg ez a nap eljött, addig bújócskáztunk, strandoltunk, bemutatkoztam, megismerkedtem, buliztunk-ittunk, ettünk, jól éreztük magunkat na. Az ünnepség két részből állt: a számomra kedvezőtlenebb református istvántiszteletből (persze nem bánom, mert érdekes volt) és az ünnepi ebédből. A falu és az emberek nagyszerűek, a búcsú könnyes volt...
csók a blogolvasó szemetekre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése