jönatél

csók a blogolvasó szemetekre

PSV

Eljött a mi jó-öreg-koma barátunk, Bálint 19. születésnapja. Ezért történt az, hogy elmentünk Orsi, Feá, Ági, Eszter, Bálint az Ózonba ünnepezni. Úgyvolt, hogy negyednyolcra van foglalásunk, de mi Orsival késtünk húsz percet, mégis mi csekkoltunk be. Crazy crew... Megjöttek Báyoék, kiderült, hogy ott van még Szabó Anna és Holló Eszti, de kb leszartak minket kb. Majd Bálint mélyinterjúja után megértkezett két felettébb szimpatikus és életvidám Esztergomi ismerőse: Vivi és Dani. Ők kendőzetlenül beilleszkedtek és mi is beléjük. Azt nem mondom el miért, de azóta is Bálintnak örül a kis társaság.
Aznap volt Orsi gólyabálja is, ahova kedvünk ellenére is elmentünk, hisz meg volt véve a jegy, szóval toltuk. A világ 200 legszarabb feje volt ott egyszerre (vagy mennyi). A kilencvenes évek szomorú emlékei köszöntek vissza útonútfélen. A Zagar konci második száma után eljöttünk...
...másnap reggel hétkor ugyanis indultunk a nyugaton található Bécsbe szüleimmel és Dávid nevű testvéremmel (meg Orsi is ott volt, de ez elvileg kiderült a szövegkörnyezetből). Az utat félig-meddig átaludtuk, majd megérkezvén konstatáltuk, hogy hideg az van. Első úticélunk a Frida kiállítás volt, ahová röpke kétórás sorbanállás után be is jutottunk. Bent vadsokember még többnek tűnt, szóval a képekhez nehéz volt közelférkőzni, de ímmel-ámmal megnéztük az egész tárlatot. Onnan a Rodin kiállítást toltuk a Belvedere-ben, majd irány a Mariahilfer strasse és a schoppen. Nem volt valami izgi, révén minden olyan volt, mint otthon, kivétel a gyors sushizás, ami tökjóéskárhogynincsitthonis. A hazafelé utat már tényleg végig aludtuk, de megérte bakker.
Vasárnapra is maradt programm na. Pestre jött ugyanis Orsi unokatestvére Évike és az ő anyukája, hogy elmehessenek a Jobb velünk a világ névre hallgató jótékonysági koncertre. El is mentek, mi meg velük. Volt ott minden: Schmitt Pál, Presser Gábor stb., stb... Az első progi a Csík zenekar volt sok vendéggel, aztán jött a Nem adom fel zenekar, majd a Kiscsillag végül a Quimby zárta az estét. De nem a mienket, hisz olyan nagyon hosszúra nyúlt a sok minden, hogy kénytelenek voltunk Quimby előtt eljönni, mert már 22:00 volt a karórámon. Késő ez, ha az ember másnap isibe megy...
Így telt ez a hétvége.


csók a blogolvasó szemetekre

Miminden

Ez a hétvége a béke, a szeretet és az erkölcs hétvégéje volt. Orsi szülei ugyanis elutaztak, szóval milyenké volt a kecó.
Ezt több féle képpen használtuk ki. Leginkább filmnézéssel: Kifulladásig, P.S. I love you, Csak egy kis pánik (focis Monopolyhoz háttérzajként) és Nagy zűr Korzikán.
Kifulladásig: szégyen de ez az első Godard film, amit láttam. Hát a csávó megelőzi korát, főleg a vágásokkal, de a kamera használattal úgyszintén. Belmondo cukkeres, Seberget meg nem vágom, hogy miért nem beszélt egyik nyelven sem rendesen...
P.S. I love you: sokan mondták, hogy ez egy jóféle romantikus film. Valójában nem az, de nem is szar. Nem mondom, hogy egyszer érdemes megnézni, de azt sem, hogy nem. Ez a film nem érdekel. Viszont benne van Lisa Kudrow.
Nagy zűr Korzikán: ez a film valószínűleg a franciáknak kurva vicces. Nekem annyira nem, de Jean Renot és Christian Claviert bármikor szívesen nézem. Plusz a filmben szerepel egy Caterina Murino névre hallgató milf, tehát már ezért megérte megnézni.
Továbbá úgy tűnik Orsinak sikerült munkát találnia, de nem mondom meg hol és mit, mert kitudja... Én meg a Lady GaGa alá építek színpadot vasárnap.

csók a blogolvasó szemetekre