2010. szeptember 19., vasárnap

1. 7

0 megjegyzés
Egy hete voltunk Telkibányán Orsival és becses családjával, hogy megünnepeljük dédnagymamája 90. születésnapját. Az út káábéé 5 óra volt, mert a város megőrült az esőtől, így nokomment volt a közlekedés geccc. Este vacsiztunk, szokásos pálesz meg mindenféle és aluvás. Másnap történt az ünnepelés, ott volt mindenki. Nagy tömeg, nagy kaják, mindenki tele. Utána volt bújócska, biciklizés, lemozogtuk majdnem a levest, a húst, a tortát, a sütit és a hidegtálat. Másnap már 2 óra is elég volt, hogy haza érjünk.
És lezajlott új oskolámban az első hét is. A tanárokat nagyon megbírtam. A tantárgyak között van már azért selejtesebb, nem is beszélve a csoporttársakról (persze van értelmesfajta, de eddig nem találom ott a helyem). A korán kelés ami zavar, de kárpótol a majdnem szabad csüti és a teljesen szabad pénti. Már csak egy munka kéne, és minden klappolna.

csók a blogolvasó szemetekre

2010. szeptember 9., csütörtök

Maradék

0 megjegyzés
A nyár utolsó napjai is mozgalmasan telte.
Az utolsó hétvégét Balatonon töltöttük Orsival, szüleimmel és nagyival. Orsi GT-jéből jött át füredre. Elmentünk egyből strandolni, nem is sejtve, hogy idén utoljára. A hétvége többi napja beborulva, esőzve telt, csak egy sétálás és egy gyrosozás fért bele a szobában punnyadásba.
Mikor hazajötttünk kábé egyből mentünk is színházba a családdal. Az Esőembert toltuk, amit vártunk már régóta. Kár volt. Ripacséria a köbön. Nagyon gáááááz.
Másnap pedig családunk életébe mérföldkő következett be: testvéremet levittük Kaposvárra, hogy ott élje következő 3 évét. A város cukkeres volt, közel a Tesco a koleszhez és van egy fincsi étterem (mármint a kaja, amit felszolgálnak az a fincsi). Itthon az üres szoba fogadott (mert nem voltunk itthon).
Azóta bebuktam egy alkalmazott fotográfia OKJ-t, de most már biztos, hogy a Szegedi Tudomány Egyetem, Budapesti Média Intézet-be fogok járni két éven át, és sajtótechnikusnak tanulok. Második félévtől pedig ugyanott egy filmes sulit is elkezdek.
Továbbá egy fölösleges és megalázó sztori következménye képpen megzúztem a jobb nagylábujjamat... Most munkát keresek. Szurkoljatok!


csók a blogolvasó szemetekre