Egy hete voltunk Telkibányán Orsival és becses családjával, hogy megünnepeljük dédnagymamája 90. születésnapját. Az út káábéé 5 óra volt, mert a város megőrült az esőtől, így nokomment volt a közlekedés geccc. Este vacsiztunk, szokásos pálesz meg mindenféle és aluvás. Másnap történt az ünnepelés, ott volt mindenki. Nagy tömeg, nagy kaják, mindenki tele. Utána volt bújócska, biciklizés, lemozogtuk majdnem a levest, a húst, a tortát, a sütit és a hidegtálat. Másnap már 2 óra is elég volt, hogy haza érjünk.
És lezajlott új oskolámban az első hét is. A tanárokat nagyon megbírtam. A tantárgyak között van már azért selejtesebb, nem is beszélve a csoporttársakról (persze van értelmesfajta, de eddig nem találom ott a helyem). A korán kelés ami zavar, de kárpótol a majdnem szabad csüti és a teljesen szabad pénti. Már csak egy munka kéne, és minden klappolna.
csók a blogolvasó szemetekre
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése