2011. február 28., hétfő

Végtél

0 megjegyzés
Ma van a Gergely-naptár szerinti utolsó téli nap. Egyébként ma olvastam azt a flesset, hogy a Ceasar által készíttetett naptár 11perccel és 14 másodperccel becsülte hosszabbnak az évet Gerihez képest.
Na szóval, rég írtam volt. Sok minden történt azóta, az biztos.
Elkezdtem egy újabb sulit, alkalmazott fotográfia néven. Ez közelebb áll eddig hozzám, mint az eddigi OKJ-s cucc. Egyébként ha az ember elvégez két OKJ-t, olyan szintű polihisztor lesz, amilyen da Vinci is alig.
Mostanában Orsival voltam sétálni, meg színházban is (nem sétálni). Megnéztük az Egyszer élünk c. darabot, amit minden egyes magyar emberrel meg kéne nézetni, vagyis meg kéne nézniük. Olyan nincs, hogy nincs.
Továbbá megnéztem a 127 Hours-t, amit James Franco úgy visz a hátán, mint Sevchenko az ukránokat 2006-ban. Kurva jó az a gyerek, a Franco. Ezzel a filmmel pedig megnéztem az idei Oscar mezőnyből a hetedik filmet is, már rég volt ilyen, és jó érzés, oké?
Feával és Bálinttal ledumáltuk a TÁP projekteket is. A szüleim is jönnek, szóval vasszigor. Ja és megnéztem a Ledarálnak, eltűntem c. színdarabot, ami szintén a sztratoszférába -vagy feljebb- emeli a színjátszást.
Remélem rohamosan jön a jó idő!


csók a blogolvasó szemetekre

2011. február 5., szombat

Ajóélet

0 megjegyzés
A monoton-sötét-latyakos-depresszív-idegtépő téli-városi életből sikerült három napra kiszakadni végre valahára. Orsika ötlete-kezdeményezése alapján elutaztunk ugyanis Telkibányára.
Orsi egyik unokatestvérkülönétményéhez érkeztünk előbb, ahol bepótoltuk a reggelit és elbeszélgettünk. Onnan Orsi nagyszüleihez mentünk, ahova alapból terveztük utunkat (az első állomásra azért nem erőszakból vittek).
Pihengettünk, eszegettünk, aztán meglátogattuk Orsi másik unokatestvérkülönétményét ahonnan Dorkát összeszedve elmentünk szánkózni. Kipróbáltunk minden formációt, aztán visszatértünk szálláshelyünkre. Este megnéztük a Lora c. filmet, és bevágtuk a szunyát.
Másnap sétizés-kajolás kombó után megint szánkózni indultunk, de már csak ketten. A szánkópálya végén vérnek vélt piros foltok elvették a kedvünket sok mindentől, úgyhogy visszamentünk. Este megint beugrottuk Dorkáékhoz, akivel pom-pomlány castingot játszottuk (mi mást lehet egy mai 10 éves kislánnyal). 
Hétfőn pediglen sok evés és búcsúzkodás után Tomi elvitt minket az állomásra, és hazajöttünk.
Kedden az origo-nak és Orsinak hála belépést nyertünk egy rövidfilm vetítésre. 5 filmből három és fél volt jó, de a jók között ott volt az Itt vagyok c. - a konferanszié által klasszikusnak titulált - film is. VÉGREEE!!!!
Szerdán pedig bepótoltuk a vizsgaölő partyt. A szokásos 4 pár plusz Solya (háháhá:D) társaság gyűlt össze végül a Diófa kocsmában, ahol kiderült, hogy visszahívtak minket Bálinttal a TÁP-ba.
Holnap Bambikázás, a közeljövőben filmforgatás (meglepetés kivel, az tuti, hogy fasza lesz).




csók a blogolvasó szemetekre