Ajóélet

A monoton-sötét-latyakos-depresszív-idegtépő téli-városi életből sikerült három napra kiszakadni végre valahára. Orsika ötlete-kezdeményezése alapján elutaztunk ugyanis Telkibányára.
Orsi egyik unokatestvérkülönétményéhez érkeztünk előbb, ahol bepótoltuk a reggelit és elbeszélgettünk. Onnan Orsi nagyszüleihez mentünk, ahova alapból terveztük utunkat (az első állomásra azért nem erőszakból vittek).
Pihengettünk, eszegettünk, aztán meglátogattuk Orsi másik unokatestvérkülönétményét ahonnan Dorkát összeszedve elmentünk szánkózni. Kipróbáltunk minden formációt, aztán visszatértünk szálláshelyünkre. Este megnéztük a Lora c. filmet, és bevágtuk a szunyát.
Másnap sétizés-kajolás kombó után megint szánkózni indultunk, de már csak ketten. A szánkópálya végén vérnek vélt piros foltok elvették a kedvünket sok mindentől, úgyhogy visszamentünk. Este megint beugrottuk Dorkáékhoz, akivel pom-pomlány castingot játszottuk (mi mást lehet egy mai 10 éves kislánnyal). 
Hétfőn pediglen sok evés és búcsúzkodás után Tomi elvitt minket az állomásra, és hazajöttünk.
Kedden az origo-nak és Orsinak hála belépést nyertünk egy rövidfilm vetítésre. 5 filmből három és fél volt jó, de a jók között ott volt az Itt vagyok c. - a konferanszié által klasszikusnak titulált - film is. VÉGREEE!!!!
Szerdán pedig bepótoltuk a vizsgaölő partyt. A szokásos 4 pár plusz Solya (háháhá:D) társaság gyűlt össze végül a Diófa kocsmában, ahol kiderült, hogy visszahívtak minket Bálinttal a TÁP-ba.
Holnap Bambikázás, a közeljövőben filmforgatás (meglepetés kivel, az tuti, hogy fasza lesz).




csók a blogolvasó szemetekre