Olajos vasak

Újra munkába állt Péter.
Mostmár sokkal konkrétabb célokkal teszem mindezt, hiszen édesanyám, azt mondta, hogy sítáborba csak úgy mehetek, hogy kifizetem a felét a kőőcséégnek. Szóval vadul dolgoznom kell, a legszarabb munkát is elvégzem.
Neten is jelentkeztem egy csomó mindenre, de az én eszetlen jó diákszövetkezetemtől kaptam csak állás megint. Nem is akárhol. Szokásukhoz híven kintaszarban találtak nékem munkát, a tizennyóc kerben. Nem is akármit. Vascsöveket kellett megtisztítani a rozsdától és az olajtól egy erre kifejlesztett csiszológéppel. Nem is az, hogy fárasztó a pakolás meg a tisztítás, csak nem volt jó végig állni 500-as órabérért.Volt, aki már hatodszor ment oda dolgozni...Meghagyom ezt neki. Dolgozni muszáj.




csók a blogolvasó szemetekre