Sítáborozás

Idén úgy jött össze, hogy nem a sulival, hanem egy főiskolával (BGF) megyünk síelni, nagyjából a megszokott társasággal. Csámruzé (szerintünk) adott otthont ennek az eseménynek. Az út unalmasan cseszett hosszú volt, a busz pedig kényelmetlen.
Mikor megérkeztünk aznap már nem síelhettünk, így inkább a szállást foglaltuk el. Azzal különösebb baj nem volt, kivéve, hogy a "folyosóparty" felett voltunk. Ennek az a lényege, hogy minél több ember, minél kisebb helyen, minél több kabátban zsúfolódjon és közben üvöltsön a zene, amit egy nyomorult dj irányít. Ezek a tényezők voltak, amik miatt nem tudtunk nagyon aludni.
A sípályák bejöttek, bár soha nem ratrakolták le és néhol megtévesztő volt a színjelzés. Vicces video idén is készült, hamarosan közzé teszem (amint megszereztem).
Rég (vagyis ritkán) töltöttem ennyi időt saci nélkül. És most hiányzott a legjobban, ami jó. Napi egy sms-el és két db drága hívással fészeltem át a hiányt. A drágaság most lényegtelen. Ma már találkoztam vele (tegnap is) és minden szipiszupi.
A kaját Bálint, Freund és Nyiva csinálta, így nem haltunk éhen. Esténként töménytelen mennyiségű sör fogyott el, de részegség mégse volt tapasztalható. Elfogyott még két üveg Rézangyal, néhány deci vodka és még mittudoménmi.
Az utolsó két estét sikerült a legjobban elsütni, igaz ehhez hatalmas szerencse kellett. Történt ugyanis, hogy az A12-es szobában eldugult a WC így az egyetlen fiú lakó úgy gondolta az A34-ben fog pisilni (ott laktunk mi). A személyt George-nak hívják. Megkérdezte tőlünk, hogy BGF-esek vagyunk-e. Adta magát a válasz, hogy igen. Onnantól kezdve egy olyan mértékű átvágás vette kezdetét, mint a történelemben még soha. Kiderült, hogy minden ismerősét ismerjük és hogy egy asztalos nem szereti, ha székesnek hívják őt.
A szervezzés csapni való volt (semmi sem úgy történt, ahogy a tájékoztató e-mail-ben írták), de ennek ellenére jól tudtuk magunkat érezni.


csók a blogolvasó szemetekre