Hát ilyen az élet...

Véget ért a 2009-es gólyatábor is. A kerettörténet, mint azt gondolom már tudjátok ti is a Pál utcai fiúk volt. A gólyákat két részre (vörösingesek, és pufosok) osztották. Szerény csoportom a vörösökhöz tartoztak. Csopvez társam Zsófi volt, akinek ez volt az utolsó GTje. Volt is nagy búcsuztatás, úgy mint Matyinak (ő jövőre elmegy a suliból). Az egész egy buszrablással kezdődött, szokásos táborig kiabálás, alázás a gólyáknak. Első nap kellett darabot írni Ami a regényből kimaradt címmel. Másnap volt a sportolás (közben kaptunk hírt Jacko haláláról-R.I.P.), dal írás és aztán este Titanic játék (nem emlékeszem pontosan, hogy ez volt-e aznap amúgy). A Titanicban Freunddal és Feával egy állomást alkottunk. Eredeti célunk az volt, hogy megnevettessük a gólyákat. Mikor láttuk, hogy ez nem fog menni, kitaláltuk, hogy sírig alázzuk inkább őket. Ez sikerült is. Másnap (utolsó nap) Elmentünk Ballassagyarmatra fagyzani, majd haza, és elő adták a GT paródiájukat. Ezen nevettünk meg nem is. Csibi kapta talán a legtöbb oltást. Éjfélig pedig a szokásos forgószínpad volt. A házasságkötésnél meglepően kevesen voltak, míg a meglepit és a bűvészkedést sokan látogatták. Ott aztán zajlottak a vacccságok. Afterre maradtak a szervezők, ahol ismét sok minden jó dolog történt. Másnap takarítás, és indulás.
A címben nagypapám utolsó 4 szavát olvashatjátok... Hiányzik.


csók a blogolvasó szemetekre