Fájnül káuntdáun

Egyetlen egy hét maradt hátra gimnáziumi életünkből. Pénteken elballagunk, majd már csak az érettségi fog hivatalosan a sulajhoz kötni. Persze örökre MIG-esek leszünk no. Sokan mondják, hogy kár, hogy vége meg jó, hogy vége. Szerényönmagam ezt természetesnek gondolja, és egyelőre nem vált ki semmilyen érzelmet bennem a búcsú fogalma.
Elkezdtük próbálni Dancs Isten következő darabját az Osztálytalálkozót (júni 4., 6.). Olvasó próba, majd mozgó próba, vagy mi fene is volt már. Alkalmunk nyílt ezt a Holló utca 1-ben lévő Gólem társulat irodájában véghez vinni. Odafelé úton a villamoson egy ifjú és bohó emberrel utaztam együtt, akinek a tarkóján egy horogkereszt tartózkodott. Egy táska hozzáütődött útközben (emberünkhöz, nem a tarkójűhoz), majd rámnézett és azt az észrevételt tette, hogy "mocskos zsidók, rohadt alsóbbrendű faj...". Nem akartam neki szólni, hogy most jelzek az orrommal és utána a Dob utca felé veszem az irányt...
Ma színház, holnap foci, holnapután Minden rossz.


csók a blogolvasó szemetekre