2010. október 24., vasárnap

Munkeres

Életem azon pontjára értem, amikor nem elég a zsebpénz. Akaratom többet kíván. Kiszakítom anyagi gátjaimat. Pénzt akarok mindörökre.
A fenti állapotomat megalázóan kis órabérű diákmunkák jellemzik. Eddig kettőször vállaltam. Mindezt a MŰISZ nevezetű diákszövetségen keresztül teszem.
Az első munka Budatétényen volt. Na az gecimessze van a Budatétény. Móriczról mentem azt hiszem 33-as busszal. Mikor megérkeztem fel hívtam, akit fel kellett. Mondtam, hogy nem tudom merre kell menni, ő ezért el is irányított a gyíkba, de végül meg találtam a helyes ösvényt, és fél óra késéssel megérkeztem. Az első munka Univeres ketchup és majonézeknek kellett promó polcot összeeszkábálni. Másodikként Omniás kartonokat kellett "kitörni", aztán ugyanezt Félix macskakaja kartonnal és így tovább. A kezemet a pappper víresre vágta, de legalább a társaság jó volt...9 óra 3500-ért. Szar.
Másodszor Csepelre mentem. Az sincs közel, de kevésbé volt vészes. Ott műanyag kupakokat kellett szortírozni és dobozolni, később műanyag tubusokat dobozolni. Nem volt egy szívmelengető munka. 12 órán keresztül tettem mindezt egyedül. Kb vazze. De itt legalább jobb arcok voltak a munkáltatók és a szünet is fakultatív volt. Reggel (mivel 18:00 és 06:00 között volt a munkatájm) vadálmosan mentem haza a még setét csepeli gyártelepről...12óra 6120-ért.

csók blogolvasó szemetekre

0 megjegyzés: