Az én szívemben bizony bomba van. Engem utálni fog valaki-naná joggal-de, ha egyszer valami van...Igen már az a bizonyos Morzsi megmondta, hogy kezdek "pasi" (a szó rossz értelmében) lenni. Előre is bocs (én mocsk).
Egyre biztosabb ez a nagyszínházas fellépés...Jeeee!
A blogger is ember, néha ő is téved, Kornis írta azt a nyomorult hülyeséget...Most kellett ezt? Tévedtem és?
Voltam ma a Madách Színházban, Jövőre veled ugyanitt c. előadáson, számomra a fujjj kategóriába tartozik, már bocs már.
Hányszor csönget a postás mindig?(Ez cudarul könnyű gyerekek.)
csók a blogolvasó szemetekre
2008. január 8., kedd
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
5 megjegyzés:
Számomra a jujjj, de jó kategóriába, bocsmárbocs.
A postás mindig KÉTSZER csenget. ez ilyen gyilkolós film.de jó. sztem.
Na, véletlenül kitöröltem az előzőt...
A lényeg a lényeg, hogy ez alapvetően könyv és nem film. Van belőle pár adaptáció, én a Visconti-félét mindenképp ajánlanám minden filmkedvelőnek, mert jó, és korszakalkotót (a neorealizmus első filmje, minden valamirevaló olasz filmes ott volt a készülésénél). Cím: Megszállotság (1943)
U.i.: holnap vizsgázom filmesztétikából. Szurok!
jó,sajnálom,de AnnA (én) nem ismerte a könyvváltozatot.de nagyon szégyenli magát és bánja.rettenetesen.
Megjegyzés küldése